széchenyi istván gróf első hivatása

 

A jelentős magyar történelmi családok és főnemesek tradícióihoz híven az ifjú Széchenyi István is a katonatiszti pályát választva kezdte meg felnőtt életét. Már 17 évesen, 1808-ban főhadnagy és a napóleoni háborúkba keveredő Habsburg Birodalom lovastisztje. Jelen van az 1809-es győri csatában és híres, lipcsei, népek csatájában is (futárként). Az ütközetben tanúsított bátorságáért megkapta (1814-ben) a Pour le Méritét. Tizenhét éven keresztül szolgálta lelkesen a dinasztiát és a birodalmat, miközben szabadidejében nagy európai utazásokat is tett (megint csak a korszak arisztokrata szokásait követve). Ám 1825-ben, 34 évesen rá kellett ébrednie: katonai karrierje megfeneklett. Huszárszázadosi rendfokozatnál magasabbra nem jutott, holott a vele egyszerre tiszti pályát választók már őrnagyok voltak. A háttérben egy sajátos bizalmatlanság lehetett, mellyel felettesei Széchenyi gróf különcségét nézték, leginkább kritikus látásmódját. Végül 1825-ben Széchenyi szögre akasztotta a mundért és a politikai élet felé fordult.

A reformkor kiemelkedő alakjának számos gyakorlati  alkotását ismerjük!

Johann Vincenz Reim: A Nemzeti Casino épülete Széchenyi korában, kézzel színezett rézmetszet

 

A lóverseny meghonosítása: A Széchenyi István javaslatára megvalósított első pesti lófuttatás
(Johann Erdmann Gottlieb Prestel színezett litográfiája, 1827)

 

Lánchíd

 

Balatoni gőzhajózás

 

Vaskapu - Dunai hajózási tervek (ertektar.rs)

 

Széchenyi István felajánlja birtokainak éves jövedelmét egy Tudós Társaság alapítására (litográfia)

 

Selyemhernyó-tenyésztés szorgalmazása

 

 ágfalvi csata

Az I. világháború végén 1919-ben a Saint Germain-i béke Ausztriának ítélte Moson, Sopron, Zala és Vas vármegyék nyugati sávját. Az ezt követő trianoni béke 1920 –ban, ezt megerősítette. Ausztria területi követelése a magyar lakosságot felháborította. A magyar katonaság ennek ellenére megkezdte Burgenland kiürítését. Sopron és környéke kiürítését azonban a magyar kormány megtagadta. Az itt élő lakosság ellenállást kezdeményezett.

Augusztusban a történelmi határt osztrák csendőrök lépték át. Ágfalván azonban a felkelők puskatűzzel visszavetették őket. A felkelés első áldozata volt Baracsi László, kecskeméti származású önkéntes. Ezzel vette kezdetét a másfél hónapig tartó nyugat-magyarországi fegyveres felkelés, amely elvezetett a soproni népszavazáshoz. Szeptemberben a második ágfalvi csatában többségében főiskolásokból álló civilek harcoltak. Sikerült visszaverniük a szuronyrohamra induló osztrák csendőröket.

Ez a csata mentette meg Sopront az osztrák megszállástól.

Ezt a csatát követően az osztrákok a történelmi határra vonták vissza csapataikat és a népszavazás 1921-ben Magyarország javára döntött: Sopron és térsége magyar maradt. „A hűség városa: Sopron”

 

"a harkaiak jövetele"

Harka első írásos emléke 1245-ből származik, de néhány tárgyi bizonyíték azt tanúsítja, hogy a római korban is lakott volt. A Harka elnevezés a honfoglaló magyarok horka tisztségének nevéből ered, ami bírót jelent. Tétény vezér a fiának a Harka nevet adta.

A harkaiak jövetele     (Német nyelvű monda fordítása)

Már nagyon régen történt, akkor, amikor a mieink Harka gróffal az Istenszéken át idejöttek.

            Éjszaka volt, egyetlen csillag sem ragyogott az égen. Levél sem rezdült ott, ahol pedig mindig jár egy kis szellő. Éppen csak egy levegővételnyi idő maradt a zivatar érkezése előtt. Ebben a baljósló időben, amikor mindenki behúzza a nyakát és valami fedezék után néz, még úton voltak Harka grófék. Látni nem lehetett őket, csak hallani. Azt, ahogy a lovak felhorkantak, meg-megbotlottak egy-egy kőben vagy gyökérben. Fegyverek és más fémes tárgyak csörrentek a menet ütemére. Kerekek nyikorogtak, köszörültek, különben minden csendes volt, mintha a csöndet akarták volna hallgatni.

            Ennek a nyugalomnak hamarosan vége szakadt. Egyszer csak kitört a vihar: ágak, makkok potyogtak az emberekre. Az eső az arcukba vert, se nem láttak, se nem hallottak. Emiatt aztán meg kellett állniuk.

            Hatalmasat dörrent az ég és egy hosszú villám fúródott a földbe. A kékes fény egy pillanatig megvilágította a környéket, mindent látni lehetett. Látták az emberek, hogy itt a vége az Alpok előtti hegyeknek, lent (DK-en) minden deszkasima, kívül (DNY-on) dombos a világ, hogy hátul (Ny-on) és belül (DNY-on) még hegyek húzódnak, és túl (ÉK-en) egy tó csillog.

- Lelkemre, micsoda szép vidék! Mit is akarhatunk még, hiszen itt van minden? Nem kellene itt maradnunk? – kiáltott fel a csoport vezetője kitörő örömmel.

            - Igen, itt akarunk otthon lenni! Pakoljunk le! – felelték a többiek.

            Aztán kis idő múlva, mikor kipihenték az út fáradalmait, elhatározták, hogy várat építenek a gróf úrnak. Az Istenszéken vagy a Ház-hegy felőli részt egy kicsit belapítva, építkezésre alkalmas helyet készítettek elő.

            Kő volt elég, azt nem kellett a Kőfejtőről (Steinbruchzwickel) vagy a Kógliról (Kogelberg) hozni. A völgyből hordták fel az Istenszéke-patak (Aderbacherl) vizét és homokját. Szamarakkal szállították a terheket a dűlőúton. Ezért még ma is (Eselsgstecktn) Szamarak ösvényének hívják ezt az utat.

            Még lejjebb a völgyben fekete föld volt. Ott, a Gida- és a Kecske-patak (Kreutzbach, Gaissbach) között telepedtek le Harka gróf emberei. Itt terül el a mai Harka.

Harka

Harkán a középkorban többször különböző csaták zajlottak, nagy pusztításokkal a nyomukban. A harkaiak azonban újból felépítették a falut és virágzóvá tették. A településen létrehozott Nemesi Akadémia az ország egész területéről idevonzotta a tanulni vágyó fiatal nemeseket. Ebben az időben utazott keresztül Harkán Liszt Ferenc is, útban doborján felé, ahol született.

Liszt Ferenc Harkán

1881.április 7-én 16 hintóból álló menet indult el Sopronból Doborjánba. A mai Nyéki utca 2. szám előtt (akkor iskola, ma evangélikus paplak) várt rá a férfi dalárda és a falu népe. A kórus a Szózatot énekelte. A történet szájhagyomány útján maradt fenn.

Vásárok                                                                                                                               

A XIV.sz. elejétől Harkán Péter Pál napján nagyvásárt és búcsút tartottak. A II. világháborúig a mai mázsaház környékére nagyon messziről is érkeztek vásározók.

A falu történetében egy új korszak kezdődött 1946-ban, amikor a német ajkú lakosságot kitelepítették és a helyükre a Rábaközből, az Alföldről, valamint Erdélyből érkeztek emberek. Ebben az időben Harka nevét Magyarfalvára változtatták és csak 1990-ben kapta vissza a régi nevét.

sarlós boldogasszony kegytemplom - kópháza

A fiatal lányok számára ma elképzelhetetlen, hogy ne szerelemükkel kössék össze életüket. Ám nem volt mindig így. A történelem során számos esetben a szülő választott párt gyermekének. A következő történetből megismerheted egy betegséggel küzdő, gyenge lány élettörténetét, aki a szülői „erőszak” áldozatává vált.

Ismerjétek meg a legendát, s fény derül a csodatévő fekete Mária titkára is.

nádasdy eleonóra legendája

A betegeskedő Eleonóra sokat szenvedhetett, mert fogadalmat tett a Fekete Madonnának: ha egyszer felgyógyul a betegségéből, kolostorba vonul, és életét Istennek szenteli. Ám a csoda bekövetkezett, a leány hamarosan meggyógyult és egészséges, csodaszép virágszál lett belőle. A szülők ekkor elérkezettnek látták az időt, hogy Eleonórát férjhez adják, s a kivirult szépséget Wesselényi László grófhoz gondolták férjhez adni. Eleonóra nem akart szembeszegülni a szüleivel, akik ha már elhatározták a frigyet, erőltették az esküvőt.

Eleonóra ezután azt kívánta: bárcsak Isten magához venné, csak ne kelljen megszegnie ígéretét. Elérkezett hát az esküvő napja, visszatértek a templomból és megkezdődött a lakodalom. Az ifjú menyasszony egy ablakmélyedésbe húzódva imádkozott Istenhez, hogy bocsásson meg neki és vegye őt magához, amiért megszegte az ígéretét. Ekkor hirtelen vihar támadt és villám sújtott le a lányra, aki azonnal meghalt.

 A megrendült Nádasdy Ferenc, feleszmélve fájdalmából püspöki tanácsra leánya emlékére 1670 körül kőkápolnát építtetett, a legenda szerint ugyanazon a helyen, ahol Eleonór a Fekete Máriának fogadalmat tett. 

Sarlós Boldogasszony Kegytemplom - Kópháza

 

pellengér - fertőrákos

Magyarország egyetlen szégyenköve, Fertőrákoson (Fő utca 139. sz.) látható. A pellengérre állítás a nyilvános megszégyenítés, megfenyítés eszköze volt. Ez a közösség számára kiváltság (privilégium) volt, melyet a püspökség biztosított, hogy önállóan bíráskodhasson és pellengért állítson.

A 16-19. században például lopásért és házasságtörésért is pellengérre állították a bűnöst.

Pellengér (szégyenkő) - Fertőrákos