Betyárvilág

A 18. században jelentek meg Magyarországon a hatalommal szembeni ellenállás jellegzetes képviselői, a betyárok. Ők valamilyen okból összeütközésbe kerültek a törvénnyel, ezért elbujdostak, s rablásból, fosztogatásból éltek. Bujdosásuknak több oka is lehetett. Menekülniük kellett a földesúri zsarnokoskodás elől, vagy elszegényedett, zsellérsorban élő jobbágyok voltak, akik nem tudták eltartani a családjukat, vagy pedig nem akartak beállni katonának a császári hadseregbe. Ezért a törvényen kívüliséget választották. Mivel a betyárok a hatalommal szálltak szembe, számíthattak a társadalom nagy részének támogatására. A szegény emberek szabadság- és igazságvágyát testesítették meg.

 

A Csali csárda

Az utasok menedékei – a századforduló időszakáig – a csárdák, vendégfogadók voltak, amelyek két-háromórányi útra sorakoztak egymás után. Az út menti csárdák egyik szépen épített példánya volt a petőházi Csali csárda. A faluból kivezető út és a Győr-Sopron közti országút találkozásánál állt. Építésére nincs biztos adatunk. Az országúton érkező utast az út mentén hosszan elnyúló nádtetős épület fogadta. A felső (Kapuvár felé eső) végén, kinyúló vasrúdon nagy üveglámpást lengetett a szél, hogy az esténként meggyújtott mécs világa utat mutasson a későn érkezőknek. A csárda udvara várszerűen körül volt kerítve.

Az éjszakára lelakatolt kapuk, ajtók biztonságot nyújtottak a belül lévőknek. Aki szekérrel érkezett, az a kapuvári vagy a falu felőli kapun hajtott be az udvarra, a középen álló nagy nádtetős kocsiszín alá. Aki csak szomját oltani tért be a csárdába, az a virágos kert mellé vagy a ház elé állt szekerével. Amíg a lovak ettek, a gazda is megpihenhetett odabent. A legnagyobb forgalom az ivóban, valamint az épület végén lévő, az út felé nyitott, bolthajtásos elejű kovácsműhelyben volt.

Csali csárda - Petőháza

 

A heraldika

A heraldika a címerekkel foglalkozó történeti segédtudomány. Tárgya miatt magyarul "címertan"-nak nevezzük.

A 'heraldika' szó az uralkodók környezetében működő, a címereket alaposan ismerő személyek, a heroldok tisztségnevéből ered.

A címer a középkori fegyverhasználaton alapuló jelkép, amelyet magánszemélyek vagy testületek megkülönböztető jelként jog szerint használnak. A címerek kialakulása a lovagi harcmodor elterjedésének köszönhető. A páncélba öltözött lovagok, mivel arcuk sem volt látható, a megkülönböztetés érdekében pajzsukra különféle szöveteket, állatbőröket húztak, mintákat, alakokat festettek. A lovagság révén a címerviselés összeforrt a nemesi származással.

 

Római kori villa és villagazdaság Petőházán

Kovácsműhelyek minden nagyobb településen és villagazdaságban voltak (Petőháza, Keszthely–Fenékpuszta, Örvényes), néha csak szórványos szerszámleletek (Gorsium, Bajna, Külsővat, Szőny) bizonyítják kovácsmesterek ottani tevékenységét. A fából épített, 6×8 méter területű, (cölöplyukakkal körbehatárolható) petőházi kovácsműhely a villagazdaság kőépületeitől délre, az Ikva patak felé eső lejtőn állott. Vaseszközök (fogó, kalapács, vágó, lyukasztó), egy szögletesre kovácsolt vasbuca (10,5 kg), valamint elszórtan mezőgazdasági szerszámok, kocsi- és ajtóvasalások is előkerültek a villa területén. Az egykori kovácstűzhelyt egy 50 centiméter átmérőjű hamus gödör és a fújtatókő jelezte. A limes menti táborokban fegyverjavító kovácsműhelyek működtek.

Római kori kovácsműhely és szerszámleletei Petőházán:

a) fogó töredéke, b) vágó, c) kalapács, d) nagy verő kalapács,e) vasbuca