Mayer József balladája (1926)

A dallam tipikus alakja, variánsok nélkül

 

 

SOPRONKÖVESDI HAGYOMÁNYOK

Luca napja (december 13.) egyike azoknak a napoknak, amelyhez gazdag hiedelemvilág párosul. Szokás ezen a napon cserépbe búzát ültetni, amely ha karácsonyra kizöldül, a következő évben jó termés várható.

E napon a falu legényei csoportba verődve járták a házakat, mindegyik egy-egy köteg szalmával és hosszú bottal felszerelkezve. A háznál hosszú verset mondva – tele jókívánságokkal – elszórták a szalmát, hogy „a tikok jól tojjanak”. A versnek az alábbi változata terjedt el Sopronkövesden:

„Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szabad-e lucázni?

Aggya Isten, hogy több szentek Luca napját megírhessük,

Bíkével, erővel el is tőthessük!

Aggyon Isten bort, búzát, bíkességet,

Ha meghalunk, lölkünknek örök üdvösséget!

Tiétek disznajának ollan vastag szalannája legyen, mint a templom fala,

Orja, mint a mester göröndája!

Tiétek kóbászuk ollan hosszi legyen, mint a falu hossza!

Zsírgyok annyi legyen, mint kútba’ a víz!

Tojásuk annyi legyen, mint ígen a csillog!

Pínzek annyi legyen, mint pelvakutyóba’ a pelva!

Tikaik, lúdajok jó tojók legyenek, úgy megüllenek a fészkökön,

Mint én ezen a törzsökön!

Fejszejök, furajok úgy megállon a helibe’, mint cserfa a tövibe’!

Szekeröknek kereket, hordajukba fenöket, ezek szegin lucázók hadd igyanak ölöget!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

A verset elmondta Borza Ferenc sopronkövesdi lakos. (Agghegyalja Mozaik, II. évfolyam, XVII. szám.)