Dél-Alpokalja / Hagyományok, hírességek
Hagyományőrzésből jeles, néphagyomány Undon
A horvát lakosság a XVI. század viharai között, a török elől menekülve költözött Undra.
A horvátok régi hazájukból magukkal hozták kultúrájukat is. A kultúra ápolói elsősorban a papok, később a tanítók voltak. A XVII. században már voltak horvát nyelvű iskolák.
A nemzeti hagyományok ápolásában az undiaknál központi helyet foglal el a népdal, a néptánc megőrzése, továbbvitele és az eredeti népviselet felkutatása. Az 1974-ben alakult férfikórus felkutatta a faluban ismert dalokat és ezeket átadta a fiatalabb nemzedéknek. A kórus később vegyeskarrá bővült, majd zenekar is kísérte. 1985-től a tamburazenekar alakult meg, mely a mai napig működik. A tánccsoport 1971-től folyamatosan foglalkozik a néptánc megőrzésével, bevonva a környék fiataljait is.
Undi hétköznapi viselet A tamburazenekar
A tambura a lant-félék családjába tartozó, hosszúnyakú, kis hasú dallamjátszó, pengetős hangszer.
A tamburazenekar hangszerei:
- Prímtambura (bisernica): dallamjátszó
- Basszprímtambura (Adurica): dallamjátszó
- Brácstambura (Kontra, Bugarija): kísérő, akkordokat szólaltat meg
- Csellótambura (ČeloviĆ): töltő dallamokat, basszus szólamot játszik
- Tamburabőgő (Berde)
A hangszer teste minél nagyobb, a hangja annál mélyebben szólal meg. A tamburazenekar kiegészítő hangszere lehet például a harmonika.
A falu lakossága büszke arra, hogy nagyon sok népszokás él még ma is ebben a kicsi faluban. A Veseli Gradiscanci Kultúrcsoport a lakodalomhoz kapcsolódó számos szokást színpadra állított, aminek nagy része még ma is előkerül a lakodalmak alkalmával.
A közvetlen gyűjtőmunkában koreográfus és néhány segítő is részt vett a faluból. Házról házra járták az idősebb emberekhez, akik meséltek a régi lakodalmi szokásrendről. Az énekeket változtatás nélkül rögzítették. A gyűjtőmunka végeredményeként megszületett Kritskovics Antal Undi lakodalmas című koreográfiája.
Undi lakodalmas
Ma is élő szokások: betlehemezés, Háromkirály-járás, farsang, húsvéti népszokások, májusfaállítás, pünkösdölés- pünkösdi királyné (duh) választás. Bővebben: www.und.hu
Betlehemezés Farsang Lucázás Duholás
Húsvéti ünnepkör csak Undra jellemző szokása: az Isten-keresés
Nagyszombatról vasárnapra virradó éjszakán az Isten-keresés, Szentsír-keresés elnevezésű népi ájtatosság a szokás. A hívek a templomnál gyülekeznek, imával, énekelve vonulnak végig a faluban és a határban található keresztekhez. A menet a temetőben ér véget, ahol hajnalig imádkoznak.
Összeszedik a korhadt fakereszteket, amit aztán elégetnek. Horvát nyelven szól ma is az ima, végül a temetőben gyújtott tűznél fejeződik be az Isten-keresés.
Und horvát bál: https://www.youtube.com/watch?v=UZuSZHY5ipM
Und drónfelvétel: https://www.youtube.com/watch?v=XwOkvByGi3Y&list=PL8k27WIwHnpTHIY6nTF9OEEn7uPpvEmkv
Und duholás: https://www.youtube.com/watch?v=8wgECvLMhjo
Und tambura zenekar és tánccsoport: https://www.youtube.com/watch?v=Ifc5j62TkzM
Szentirmay Elemér zeneszerző, dalköltő
Sopronhorpács szülötte
Szentirmay Elemér dalköltő 1836. november 9-én született Horpácson, egy, a Széchényi család tulajdonában lévő lakóházban, a későbbi kertészlakban.
Eredeti neve Németh János volt, de a Szentirmay Elemér művésznéven vált ismertté hazánkban. Apja, Németh Mihály, Széchényi Lajos horpácsi birtokán volt uradalmi ispán. Középiskoláit Sopronban és Székesfehérváron végezte, majd Budapesten jogot tanult. Szerzeményeinek száma 1898-ban meghaladta a négyszázat. Sok nótája ma is él, sokan népdalként éneklik. Ilyenek: Hullámzó Balaton tetején...; Szálldogál a fecske...; Rózsabokorban jöttem a...; Zsebkendőm négy sarka.. .; Zsindelyezik a kaszárnya. . .; Csárdás kis kalapot veszek..., Édesanyám is volt nékem...; Piros, piros, piros...; Ucca, ucca...; Ritka búza...; Csak egy szép lány van a világon...; Jázminbokor kihajlik...; Ez a kislány azt hiszi...; Gyászba borult az életem...; Húzzad cigány. ..; Be szomorú ez az élet...; Piké szoknya...
Különösen nagy sikert ért el népszínművekhez írt dalbetéteivel. Ő zenésítette meg a Nótás Kata, A piros bugyelláris, A sárga csikó, A falu rossza és az Öregbéres című népszínművet. Írt kórusműveket férfikarra, színműveket, novellákat. Az Országos Magyar Dalárdaegyletnek és a Liszt Ferenc Zeneegyesületnek alelnöke volt. Liszt Ferenc többször elismerően szólt róla, és levelet is küldött neki, amelyet Szentirmay nagy gonddal őrzött.
1908-ban halt meg Budapesten. Halálának ötvenedik évfordulóján - 1958-ban - szülőfalujában, Sopronhorpácson emlékünnepséget tartottak Freier József iskolaigazgató szervezésében, és emléktábláját is leleplezték szülőházán - ma a kultúrház északi falán látható. Az ünnepélyen együtt szerepelt a község énekkara- mely azóta is viseli a nevét-, és fúvószenekara, nagyrészt Szentirmay-művekkel.
A dalköltő a Kerepesi temetőben nyugszik. Sírfelirata:
"Gyönyörű szép magyar nóták halott édesapját
Halhatatlan gyermekei, nótái siratják."
Szentirmay Elemér: Csak egy kislány van a világon: https://www.youtube.com/watch?v=33UI_LGb1Vs
Dr. Csapody István szemészprofesszor
Sopronhorpács szülötte
Dr. Csapody István szemészprofesszor 1856. december 25-én, egy tizennégy gyermekes családban kilencedikként éppen azzal a házzal szemben született, amelyben Szentirmay látta meg a napvilágot.
Eredeti családi neve Pájer, illetve Páyer (mindkét írásmóddal előfordul). Az édesapa, Pájer József grófi kocsmáros volt Horpácson, s mivel a család Csapodról származott 1880-ban magyarosította nevét Csapodyra.
Az elemi iskolát Horpácson és Kőszegen végezte, középiskoláit a soproni Bencés Gimnáziumban, majd Budapesten az orvosi egyetemet. 1880-ban avatták orvossá. 1890-ben magántanári képesítést nyert A szemvizsgálás gyakorlati módszerei című tárgykörből. 1891-ben már mint magán tanár levélben adott orvosi tanácsot Kossuth Lajosnak. Nemcsak orvosként volt kiváló, hanem mint nyelvész, matematikus és botanikus is.
1889-ben feleségül vette Allaga Vilmát. Nyolc gyermeket neveltek fel.
Dr. Csapody István a hazánkban az akkor legmodernebb Schulek-klinikán lett professzor. Ezen a klinikán szerkesztette meg a "Látáspróbák" című tábláit, amelyeket öt kiadás és hetven esztendei használat igazolt. Megírta az első magyar szemészeti tankönyvet. Az általa feltalált Csapody-féle kanál kitűnő műszernek bizonyult jégárpa operálásakor. A szeretett Sopron vármegyében, pedig tiszteletbeli tiszti főorvossá választották. A magyaron kívül beszélt latinul, görögül, németül és franciául, értett angolul. Tizenhárom könyvet írt vagy fordított. Publikált a Szemészet, a Magyar Nyelvőr, az Egészség, a Természettudományi Közlöny és a Budapesti Hírlap című lapban. Összesen 492 szakcikke jelent meg.
Korai halála súlyos, hosszú betegség után 1912-ben következett be.
Születésének századik évfordulóján 1956-ban a tudományos világ nagy tiszteletadással ünnepelte. Sopronhorpácson szülő házát emléktáblával jelölték meg. Dr. Csapody István szemész dinasztiát alapított, egy fia és egy unokája is szemorvos lett. Leánya Csapody Vera, mint jeles botanikus, muzeológus és illusztrátor ismert.
DR. sedlmayr kurt (1900-1965) növénynemesítő
Dr. Sedlmayr Kurtnak oroszlánrésze volt abban, hogy Sopronhorpács község nevét szerte az országban, sőt külföldön is sok helyen megismerték. Az általa alapított növénynemesítő intézet irányítását és ritka eredményességét csak egy kimagasló tudású, nagyszerű szervezőkészséggel és akaraterővel rendelkező személy biztosíthatta. A falu lakói tisztelik és őrzik a tudós emlékét, és nagyra becsülik igaz emberségét. Sedlmayr szaktudásával, hatékony munkaszervezésével 26 éven át kiemelkedően eredményes munkát végzett Sopronhorpácson.
A cukorrépa nemesítésével itthon 1924-ben kezdett foglalkozni. Egy bécsi professzora tanácsára 1930-ban jött Horpácsra - az akkori Kislédeci részre -, s összesen 268 katasztrális hold szántóföldön kezdett gazdálkodni. Ismerve a magyar nemesítés akkori állapotát, a cukor- és takarmányrépanemesítés mellett döntött. Hat év múlva (1936-ban) két cukorrépafajtája kapott állami elismerést.
1945 után újraindította kutatásait. A második világháború utáni nehézségek ellenére újabb répafajtákat állított elő. Munkájának eredményességét és fontosságát az
állam is magas szinten ismerte el. Az első alkalommal kiosztott Kossuth-díjat 1948. március 14-én vette át. A politikai viszonyok változásához alkalmazkodva üzemét és teljes felszerelését az államnak ajánlotta fel. 1950-ben az abból létrejött Sopronhorpácsi Kísérleti Gazdaság igazgatója lett. 1952. december 4-én tartotta akadémiai székfoglalóját. Akadémiai tagsága tovább növelte üzeme hírnevét. Miután Sedlmayr munkája nyomán a gazdaság növénynemesítési és növénytermesztési kutatóintézetté fejlődött, 1954-ben a minisztertanács az akadémikust másodszor is Kossuth-díjjal tüntette ki. Sopronhorpácson összesen 18 államilag elismert növényfajtát nemesített egyedül vagy kutatótársaival.
1956. november 4-e után egy héttel, családjával nyugatra távozott. Távozásakor még bízott abban, hogy Magyarországon a helyzet normalizálódik, hazajön, s folytathatja megkezdett munkáját. Nem így alakult. Ezért itthon 1957-ben megfosztották akadémiai tagságától. A Magyar Tudományos Akadémia, már a rendszerváltás elején, 1989-ben rehabilitálta.
A község lakossága és sokan mások azonban nem felejtik, hogy munkájával és eredményeivel ő vitte sikerre a répanemesítést Magyarországon, és tette ismerté a község nevét Amerkától Kínáig.
Simonyi Károly (1916–2001)
Egyházasfalu híressége
1916-ban, az I. világháború idején született Kisgógánfán, sokgyermekes paraszti családban. Kivételes tehetségét felismerte a falu plébánosa, majd rokonokhoz került a fővárosba. Mérnök, professzor, egyetemi tanár, tudós. Az első magyar magfizikai részecskegyorsító megalkotója. Kossuth-díjas, később az MTA tagja, A fizika kultúrtörténete c. könyv szerzője. A község általános iskolája az ő nevét viseli.
Fia, Charles Simonyi, a híres „űrturista”.
Simonyi Károly életútja: https://www.youtube.com/watch?v=V6mFiPjq-YY
Östör József (1875-1949) országgyűlési képviselő
Zsira híressége
1875-ben született Gyülevizben. Apja, Östör Lajos gyülevizi kocsmáros volt. Östör József Zsirán végezte el elemi iskolai tanulmányait és a soproni bencés gimnáziumban szerezett érettségit. A budapesti és a berlini egyetemen jogot tanult. Miután ügyvédi oklevelet szerzett, 1900-ban Sopronban nyitott ügyvédi irodát. Sopron vármegye tiszti ügyésze, árvaszéki ügyész, majd tiszti főügyész lett.
Az 1920-as években Sopron környékének országgyűlési képviselője volt. Egy ideig szerkesztette a Soproni Naplót és közel tíz évig volt elnöke a Frankenburg Irodalmi Körnek. Nevét szépirodalmi és jogi írásai tették országosan ismertté. Sok írása foglalkozott Széchenyi Istvánnal, fő műve: A döblingi Széchenyi (Budapest, 1944).
Birtokai Zsirán voltak. Sopronban halt meg 1949-ben.
Az 1931. januárban megtartott gyűlésről a következőképpen számol be a Huszadik Század 1946. szeptemberi száma:
„Jogászok nagygyülése Trianon ellen
Vasárnap délelőtt impozáns nagygyülést tartott a budapesti Ügyvédi Kamara disztermében Magyarország jogászvilága. A nagygyülésen, amelynek elnöki székét gróf Apponyi Albert, a budapesti Ügyvédi Kamara és a Magyar Jogászegylet disztagja foglalta el. …
Apponyi a következő beszéddel nyitotta meg a nagygyülést: …
Ha ezt a szerződést kellő időben meg nem semmisitik … a nemzetek belső életében forradalmat, a nemzetközi viszonylatokban pedig háborut jelent. … A magyar jogászközönség ... nemzeti önvédelmünk harcában magasra emeli a jogi etika zászlaját és bizik annak gyözelmes erejében. …
Östör József képviselő a nyugatmagyarországi országcsonkitásról beszélt.”
Apponyi jogásztársai között
Dr. Kövér Fidél József (1903-1993) – pap, tanár
Zsirán született, 1903. március 2-án. Szülei: Kövér Sándor kisbirtokos és Guzmits Erzsébet. A Szent Benedek rend soproni főgimnáziumában érettségizett.
A Premontrei Rend Csornai Prépostságába költözött be, majd ünnepélyes fogadalommal kötelezte el magát 1926. augusztus 20-án. Pappá szentelték Győrött 1926. augusztus 23-án.
Egyetemi tanulmányait a szegedi egyetemen végezte 1924 és 1928 között, ahol történelem és földrajz tanári képesítést szerzett.
- augusztus 10-én hittanári oklevelet szerzett a csornai rendi szakbizottság előtt.
Ugyanebben az esztendőben írta meg máig időszerű és nagy hatású munkáját a Hanság földrajza címmel (Szeged, 1930), amely egyben doktori értekezése is volt.
1945-től tanár Szombathelyen, itt érte meg az iskolák államosítását 1948 júniusában. Ettől az évtől lelkipásztori szolgálatot vállalt a szombathelyi egyházmegyében Vépen, majd a győri egyházmegye szolgálatában töltötte hátralévő életét: 1949. január 1-től lelkész volt Maglócán.
A jó Isten megadta neki, hogy megérhette szeretett rendje újraindulását, de már nem költözött vissza a rendi közösségbe, 1993. április 29-én bekövetkezett haláláig Maglócán maradt. Az általa annyira szeretett templomban temették el 1993. május 6-án.